A Lélek éneke

Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyerek megszületésének idejét

nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától

számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor

a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy

érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és

magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja

gyermeke énekét.

Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujában, és megtanítja az

éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket.

Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának

énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik

a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel

köszöntik a gyermeket.

A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a

dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik

neki, amikor valami baja esik, ezét éneklik győzelmek, szertartások,

felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete

végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a

dal.

- Jack Kornfield: A lélek éneke.