2012. jan. 2.

A jógáról, gyakorlásról, mesterekről.... a hegy csúcsán?

Részlet Frédérick Leboyer : Vanitá c. könyvéből




"-Kész! Odaértem.
Megvan! Megvan!

A siker lenyűgöző.
Micsoda mámor!
Ön felért a csúcsra.
És nem tud betelni azzal,hogy ott van.
Igen, de ..tartós lesz-e a mámor? 

Minden testtartásnak három fázisa van.
Felvenni a testtartást, 
vagyis az út, amíg odáig eljutunk,
az építkezés.

Fenntartani,megőrizni a testtartást és ízlelgetni.
Visszatérni, magunk mögött hagyni, abbahagyni, lemondani. 
Brahmá, Visnu, Síva.
Az örök hármasság. 

Láttuk az odajutás nehéz útját.
Ezeken az irigyelt csúcsokon
a levegő varázslatos-e legalább? 
Finom-e legalább a gyümölcs,
amelyért annyit küzdöttünk?
Nem csípős, nem émelyítő, nem vadgyümölcs, 
nem olyan, ami azonnal enyészni kezd, amint beérett? 
Olyan-e, aminek íze kellemes, finom aromákban gazdag,
és hosszan megmarad a szájban? 

Sajnos,megesik, hogy a gyümölcs keserű:
feljutván oda a magasba,kiderül, 
hogy a levegő nehéz, fojtogató.
Ön reszketni kezd.
Lila arccal fuldoklik.
És csak egy dologra tud gondolni:
hogy minél előbb legyen vége.
És hogy úgy legyen minden, mint az elején, vissza talpra.
A gyümölcs éretlen.

MI TÖRTÉNT? 
TALÁN EGY ÜGYETLEN , A TÜRELEM S A MEGFONTOLTSÁG 
ERÉNYEIT NEM ISMERŐ MESTER TARTOTTA AZ ÖN LÁBÁT? 
VAGY, AMI ENNÉL ROSSZABB Ő EMELTE FEL? 
Ő akarta önt "oda felvinni",
nem várva meg, hogy a szükséges szilárd alapok meglegyenek? 
Súlyos balfogás,
pedig segíteni akart magának!
Megpróbált az állomásokon megállás nélkül átrohanni,
ahelyett, hogy
hagyta volna önt
a saját ritmusában, 
az önnek megfelelő tempóban haladni.

Erőszakkal segíteni másnak..
utálatos.
Majdnem annyira, mintha mi magunk siettetnénk a dolgokat.

Csak lassan, lassan.
Hagyjuk a gyümölcsöt megérni,
hogy a kellő időben érkezzék.

Így tehát szilárd alapok híján,minden összeomlott.
Meddig tart a csalóka részegség? 
Attól függ.
Ha jól tűri a fájdalmat, ha elég bátor, van akaratereje,büszkesége,
ha elegendő van önben ezekből az annyit dicsért átlagos erényekből,
összeszorította a fogát.
Állta a sarat.
És egy ideig azt hitte,hogy megtörtént a dolog. 
Sajnos, néha túl sokáig tartunk ki az effajta tévhitekben.
Annyiszor ismételgették nekünk,hogy tudni kell mosolyogva szenvedni.
Mosolyogni, összeszorított fogakkal, micsoda szánalmas grimasz!"




................Az ászana könnyed és kellemes legyen . Ki is mondta ezt? Patandzsali..............................






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése