Az Om (vagy Aum) szimbolikája
a legszentebb hindu hang, minden mantra közül a leghatalmasabb. Ahogyan a kereszt a keresztények számára, az Om legalább olyan jelentőséggel bír egy hindu hitében. Három szanszkrit betűből áll: aa, au és mawhich - amelyeket kombinálva megszólal az Aum. A legfontosabb hindu szimbólum minden egyes imádkozásnál, az isteneknek címzett könyörgésnél megjelenik. A vallási áhitat jelképeként, levelek fejlécén, medálok formájában, és kivétel nékül az összes hindu templomban és családi oltáron feltűnik.
A szent szótag magát Brahmant, az Abszolútot - mindennek forrását - mutatja. Az Isten megfoghatatlan, a szimbólum segítségével azonban felismerhetővé válik. Az Om nem csupán a szanszkritban, de például a latinban is létező hang, mint M. A görög nyelvben megjelenik, mint Omega. A keresztény imádság, az Amen, szintén rokon eme szent hanggal. Az angol omnipotent (mindenható) omnipresent (mindenütt jelenlevő) omniscience (mindentudás) - vagyis az Isten egyes tulajdonságait leíró szavak, szintén az Om tőből erednek.
Az Aum hangot képező három betű utal az Isten hármas természetére (teremtő: Brahmá; fenntartó: Visnu; pusztító: Síva) és a három világra: föld, ég, mennyország. Megtestesíti az Univerzum alapeszenciáját, a radzsasz, tamasz és szattwa minőségeit. A filozófia szerint Isten először megteremtette a hangot, amelyből az Univerzum megszülethetett.
Minden hindu mantrát az Om-mal kezdenek és fejeznek be, ahogyan az imákat és meditációt is azzal zárják. Használatos a buddhista és dzsainista rituálék alkalmán. Feltűnik a jógázók mindennapos gyakorlása során egyaránt.
Részletesebb szimbolika:
Maga az Om szimbólum három görbületből, valamint egy negyedik félkörből áll, továbbá, tartalmaz egy pontot is. Az első hullámvonal az éber állapotot (dzságrát) szimbolizálja, amikor a tudatosság kifelé irányul, az érzészerveken és érzékelésen keresztül. Méretében ez a legnagyobb, amivel azt hangsúlyozza, az emberi tudatosság jelentősebb része ebben az állapotában csoportosul. A második (a felsőbb kanyarulat) a mélyalvást (sushupti) vagy a tudattalan állapotot jelöli. Ez az, amikor az alvó elme nem vágyik semmire, ahogyan nem szemlél semmiféle álmot sem.
A harmadik része az Om jelképnek - amely a mélyalvás és ébrenléti területek között nyugszik - az álom állapotára (szwapna) utal. Ebben a helyzetben a tudatosság befelé irányul, és az alvó egyén a szemhéjak takarta lenyűgöző világ mögé tekint. Ez a három hullám tehát az egyén tudatosságát szimbolizálja, amiből úgy tartják, a teljes manifesztálódott valóság fakadhat.
A pont a tudatosság negyedik stádiumát, a turiját, szimbolizálja. Ebben az állapotban a tudatosság se nem tekint kifelé, se nem befelé. Azt mutatja, ilyenkor az egyén megnyugyszik, differenciált létezése megszűnik. Ez a csöndes, békés és boldog állapot a spirituális tevékenység alapvető és végső célja. Ez az Abszolút (nem-viszonylagos) állapot bevilágítja a többi három stációt.
Végül a félkör, amely a maja (álomvilág) mutatója, amely elkülöníti a pontot a további három görbülettől. Ez a világi illuzió jelzője, amely megakadályoz minket abban, hogy ráébredjünk a boldogság magasabb állapotára. A félkör a tetején nyitott és nem érinti a pontot - vagyis azt jelképezi: a magasabb tudatosságot nem befolyásolhatja a maja, az csupán a fizikális valóság megrontója. Ez az, amely a keresőt meggátolja abban, hogy elérje az alapvető célt: felismerni, hogy ő Egy az Abszolúttal. Az Om tehát, mind a megnyilvánulatlan és a megnyilvánult, a nuomenon és a fenomenon, a lényeg és a tünemény szimbóluma.
Az Om további szimbolikája:
Az A hang az abc első betűje, és lévén, azt a nyitott száj hátsó részében képezzük, tartalmaz minden egyes emberi beszédhangot, ahogyan azok is tartalmazzák az A-t. A nyitott száj aztán, az M-ben zárul. Köztük található az U hang, amely az A nyitottságából egyszerre a zárt ajkak segítségével képződik. Ahogyan az a rajzolt Aum esetében is történik, az U hang, az éber (A) és mélyalvás (M) közé kerül. Az utolsó, M hang, amely, mint ma vagy makar ismeretes, az ajkak bezárásával jön létre mutatva, hogy az Alapigazság megtalálásához befelé kell fordulni és előtte le kell tudni zárni a külvilág ajtaját.
Az Om háromszoros természetén túl, és felett, ott rejtőzik a láthatatlan, negyedik dimenzió, amelyet érzékszerveinken keresztül nem lehet megtapasztalni. A negyedik állapot leírhatatlan, hangtalan csönd, amely az Om zengetése után keletkezik. A megnyilvánult világ elcsendesedése, egy békés, örömmel teli, nem-kettős állapot. Ikonografikus ábrázolásában ez az Om mantrát követő szünet, maga a pont.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=198993270209030&set=a.116985045076520.19723.100002950745538&type=1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése