Az imának nincs értélme? vagy mégis?

 részlet Bokar Rinpocse : Tara a női istenség c. könyvéből

"kérdés: Néhányan úgy gondolják, hogy a végső igazság szempontjából,mely szerint az istenség és a tudat elválaszthatatlan,az imának nincs értelme, hisz ekkor mintha saját magunktól kérnénk a segítséget.Mi az ilyen szemlélet értelme?

Válasz: Igaz, a végső igazság szempontjából az istenség és a tudatunk egy. Viszont azt is kell tudnunk, hogy a végső szemlélet szerint nincs szenvedés és félelem se .Mindaz ami most félelem, szenvedés és veszedelem alakjában tűnik fel, az is mind a tudatunk kivetítése. Mint álmodás közben, a tudatunk képes olyan jelenségek teremtésére , melyek megszenvedtetnek, fenyegetnek és ijesztenek.

Ameddig nem valósítjuk meg a végső valóságot, kivagyunk téve valóságosnak látott szenvedésnek és félelemnek.. Ebben  a viszonylagos összefüggésben  hoz az istenség -akit pillanatnyilag kívülálló  tényezőnek látunk - segítséget, amikor imádkozunk hozzá. Mondhatni,hogy erre az imára addig van szükségünk,ameddig a viszonylagos valóság szintjén létezünk. A végső ima a végső igazságában való lakozás,mely a tudat természete, minden kettősség  felett, ahol a tudat, az istenség és a jelenségek mind egylényegűek. Amíg nem érjük el ezt a szintet, ameddig a félelmet és a szenvedést valósnak érezzük, addig hívjuk az istenséget,akit bár rajtunk kívülállónak érzékelünk, mégis tényleges védelmet és segítséget nyújt.
Fontos különbséget tenni a nem -kettősség megvalósítása, és a jelen, alany-tárgy kettősség folyamatosságában érzékelt minden jelenség tapasztalásmódja között."




ezzel tökéletesen egyetértek...