A jógáról, gyakorlásról, mesterekről.... a hegy csúcsán?

Részlet Frédérick Leboyer : Vanitá c. könyvéből

"-Kész! Odaértem.

Megvan! Megvan!

A siker lenyűgöző.

Micsoda mámor!

Ön felért a csúcsra.

És nem tud betelni azzal,hogy ott van.

Igen, de ..tartós lesz-e a mámor? 

Minden testtartásnak három fázisa van.

Felvenni a testtartást, 

vagyis az út, amíg odáig eljutunk,

az építkezés.

Fenntartani,megőrizni a testtartást és ízlelgetni.

Visszatérni, magunk mögött hagyni, abbahagyni, lemondani. 

Brahmá, Visnu, Síva.

Az örök hármasság. 

Láttuk az odajutás nehéz útját.

Ezeken az irigyelt csúcsokon

a levegő varázslatos-e legalább? 

Finom-e legalább a gyümölcs,

amelyért annyit küzdöttünk?

Nem csípős, nem émelyítő, nem vadgyümölcs, 

nem olyan, ami azonnal enyészni kezd, amint beérett? 

Olyan-e, aminek íze kellemes, finom aromákban gazdag,

és hosszan megmarad a szájban? 

Sajnos,megesik, hogy a gyümölcs keserű:

feljutván oda a magasba,kiderül, 

hogy a levegő nehéz, fojtogató.

Ön reszketni kezd.

Lila arccal fuldoklik.

És csak egy dologra tud gondolni:

hogy minél előbb legyen vége.

És hogy úgy legyen minden, mint az elején, vissza talpra.

A gyümölcs éretlen.

MI TÖRTÉNT? 

TALÁN EGY ÜGYETLEN , A TÜRELEM S A MEGFONTOLTSÁG 

ERÉNYEIT NEM ISMERŐ MESTER TARTOTTA AZ ÖN LÁBÁT? 

VAGY, AMI ENNÉL ROSSZABB Ő EMELTE FEL? 

Ő akarta önt "oda felvinni",

nem várva meg, hogy a szükséges szilárd alapok meglegyenek? 

Súlyos balfogás,

pedig segíteni akart magának!

Megpróbált az állomásokon megállás nélkül átrohanni,

ahelyett, hogy

hagyta volna önt

a saját ritmusában, 

az önnek megfelelő tempóban haladni.

Erőszakkal segíteni másnak..

utálatos.

Majdnem annyira, mintha mi magunk siettetnénk a dolgokat.

Csak lassan, lassan.

Hagyjuk a gyümölcsöt megérni,

hogy a kellő időben érkezzék.

Így tehát szilárd alapok híján,minden összeomlott.

Meddig tart a csalóka részegség? 

Attól függ.

Ha jól tűri a fájdalmat, ha elég bátor, van akaratereje,büszkesége,

ha elegendő van önben ezekből az annyit dicsért átlagos erényekből,

összeszorította a fogát.

Állta a sarat.

És egy ideig azt hitte,hogy megtörtént a dolog. 

Sajnos, néha túl sokáig tartunk ki az effajta tévhitekben.

Annyiszor ismételgették nekünk,hogy tudni kell mosolyogva szenvedni.

Mosolyogni, összeszorított fogakkal, micsoda szánalmas grimasz!"

................Az ászana könnyed és kellemes legyen . Ki is mondta ezt? Patandzsali..............................